Pár éve elvégeztem egy fotós tanfolyamot (szuper képzés!), ahol a kompozíció gyakorlat egyik feladata számomra sokkal többet adott a fotós tapasztalatoknál. Szentendrén egy kétszárnyú, kopott, öreg kapuról kellett tucatnyi képet készítenünk úgy, hogy nem lehetett közöttük két egyformán megkomponált kép. Egy ideig álltunk ott, a nyilvánvaló képeket ellőttük, aztán nem igazán tudva, mire is számítsunk, elkezdtük közelről, szinte centiről centire haladva vizslatni a kaput, „téma” után kutatva. Gyönyörű képek születtek. Mi történt? Csupán annyi, hogy számtalan nézőpontból, változó fényviszonyok, gépbeállítások mellett más és más arcát mutatta a kopott öreg kapu. Valami ilyesmire hív meg a coaching is – váltogasd a fókuszod, nézz rá az élethelyzetedre reggel, este, ebéd után, kirándulás közben és figyeld, mit mutat.
Van kedved játszani? Ha legközelebb kirándulsz, keress egy padot, útjelző táblát, fát, egy virágos mezőt vagy bármi mást, ami felkelti az érdeklődésed. Figyeld meg közelebbről, távolabbról, fentről lenézve rá, vagy alulról felfelé, jobbról-balról. Csukd be az egyik szemed. Most a másikat. Rajtad van a napszemüveg? Akkor vedd le. Most milyen? Járd körbe, ha lehet. Keress a felületén valami kis részletet, ami akkora, mint a körmöd. Mi az, mire hasonlít? Van több is belőle? Most távolodj el tőle kicsit. Miben más most a megfigyelésed tárgya, mint a játék elején?