A coaching egy személyre szabott fejlesztő folyamat, mégis van egy olyan általánosan elfogadott rendszere, mely keretbe foglalja a több alkalmas beszélgetéseket, foglalkozásokat.

1.)
A coaching folyamat egy előkészítő szakasszal indul, aminek két fontos célja van. Egyrészt a praktikus tudnivalók tisztázása (helyszín, online felület, időpontok, időtartam), másrészt annak a támogató környezetnek a felépítése, ami szükséges ahhoz, hogy valóban biztonságban érezhesd magát a folyamatban. Ebben a szakaszban:

• megismered és megérted a coaching folyamat menetét
• elmondhatod céljaid, kétségeid, félelmeid a folyamattal kapcsolatban, és tisztázhatjuk az elvárásokat
• közösen eldöntjük, hogy „egy hullámhosszon” vagyunk-e, várhatóan tudunk-e majd együtt dolgozni. Igen, ezen a ponton a coach előtt is van egy döntési pont, hiszen érezheti úgy, hogy egy probléma meghaladja a kompetenciáit, esetleg terápiát javasol, vagy egy téma őt is mélyen érinti, ezért nem tud ítélkezésmentes támogatóként jelen lenni a folyamatban
• amennyiben úgy döntünk, hogy elindulhat a fejlesztő beszélgetés-sorozat, akkor tisztázzuk az együttműködés kereteit: kiinduló helyzet, téma, időkeret, helyszín, fizetési és lemondási feltételek stb.

Az előkészítő beszélgetés végére összeáll az a szerződés, mely a coaching folyamat kereteit rögzíti.

2.)

A coaching találkozók adják a folyamat gerincét, tartalmát. Ezeken a fejlesztő célú, egyenrangú partnerségen alapuló beszélgetéseken kikristályosodik (esetleg átalakul) a célod, alaposan, tudatosan megvizsgálhatod aktuális helyzeted és körülményeid, feltárva a lehetőségeid. Majd meghozhatod a döntést, és meghatározhatod a következő lépéseket.

Nincs kőbe vésett szabály arra vonatkozóan, hogy hány alkalom, milyen gyakori és milyen hosszúságú találkozók szükségesek ahhoz, hogy elérd a vágyott célod. Általában 60-90 perces beszélgetések, 8-10 alkalom alkot egy folyamatot. Van, aki hetente, van, aki inkább két hetente igényli a coach támogatását és a köztes időben gyakorolja, alkalmazza a beszélgetés során felfedezett készségeket, képességeket. A coaching ebből a szempontból is személyre szabott fejlesztő folyamat.

A legtöbb coaching módszertan minden egyes beszélgetés elején kitűzi az aktuális 60-90 perc célját, vizsgálva, hogy az adott alkalom hogyan támogatja a kívánt cél elérését. Ezzel folyamatosan a fejlődésen, a vágyott eredményen tartja a fókuszt.

A folyamat rólad szól. Az te céljaidról és fejlődésedről. A te feladatod aktívan részt venni a folyamatban, betartani a megállapodott kereteket, nyitottnak lenni, közreműködni, és valóban akarni az eredményt.

Én, mint coach empatikusan, ítélkezésmentesen vagyok jelen, meghallgatlak, visszatükrözöm amit látok és hallok belőled, összefoglalok, átkeretezek, kérdezek – de sosem mondom meg mi lenne a jó megoldás, nem adok tanácsot, nem mondok véleményt. Célom, hogy segítselek saját érzéseid, gondolataid és cselekedeteid megismerésében és tudatosításában, hogy így feltárhasd rejtett erőforrásaid és motivációid.

3.)

A coaching folyamat lezárása mindkét fél számára fontos szakasz. Áttekintjük a kiindulási helyzettől az célig megtett utat, összefoglaljuk a tanulságokat. Az eredmény elérése megerősíti motivációdat, elköteleződésed, és további fejlődésre ösztönözhet. Visszajelzéseid pedig támogatnak engem abban, hogy bővítsem a saját szakmai tapasztalat-táramat.

 

A coaching folyamatokra vonatkozóan a nagy nemzetközi szervezetek (Európai Mentoring és Coaching Tanács – EMCC, Nemzetközi Coach Szövetség – ICF) is összeállították saját etikai kódexüket, ezekről itt olvashatsz bővebben:

• EMCC globális etikai kódex
• ICF etikai kódex

 

Az egyik munkahelyemen sorozatos átszervezések érintették azt a területet, ahol én is dolgoztam. Nem egyedi jelenség, amikor felülről, a „régióból”, „kintről” jön az irány, hogy merre megyünk és milyen struktúrával. Egy ilyen átszervezés pont azt nem veszi figyelembe, hogy helyben mik a prioritások, erősségek és milyen a csapatdinamika. Ez a multilét sajátossága. Mondom most. Akkoriban inkább belefeszültem, ellenálltam, panaszkodtam, tiltakoztam. Mindent megpróbáltam (?), hogy megakadályozzam a változást. 

Ebben az időszakban még épp dolgoztam Gabival, a coachommal, aki a sokadik „de” után felrajzolt egy kört egy papírlapra. Ez volt az első találkozásom a befolyásolás körével. A modell nagyon egyszerű:- a körbe jön minden, amit befolyásolhatok, amire hatással lehetek az adott helyzetben. Ezen kívül van minden, amit nem – amin dühönghetek, tiltakozhatok, panaszkodhatok, de egészen egyszerűen nincs ráhatásom arra, ami ott történik. Ezt elneveztem magamban megszoksz vagy megszöksz területnek. 

Mit adott a modell számomra? Először is, alaposan, több nézőpontból megvizsgáltam ellenállásom tárgyát. Milyen helyzetben vagyok, mit tehetek most, mit hoz(hat) a változás, mitől tartok, hogyan szeretném alakítani a jövőmet. Ezeket a gondolatokat elhelyezve a modellben, felismertem azt, hogy mennyi minden van, amit tenni tudok azért, hogy a jövőm a lehető legjobban alakuljon számomra. Viszlát tehetetlenség érzés! De a modell megmutatta azt is, miért nem éreztem azt, hogy beleszólásom van a dolgokba. Mert kizárólag azokra a témákra, adottságokra figyeltem, amelyek a körömön kívül estek. Vagyis az energiámat és a figyelmemet elvitte az, amire semmi ráhatásom nem volt abban a pillanatban, ahelyett, hogy azzal foglalkoztam volna, amit tenni tudok magamért. Ez a modell akkor teljesen megváltoztatta a hozzáállásom, és azóta is rendszeresen emlékeztetem magam a befolyásolás körére, ha azt érzem, futom a köröket, de sehová sem haladok. 

Sőt, a körrel kapcsolatban egy felismerés is megfogalmazódott bennem az elmúlt pár évben. Ha az adott célért a befolyásolási körömön belül megtettem mindent, ami rajtam múlik, a kör kitágul, és újabb lehetőségek, eszközök kerülnek azon belülre. Hiszen lépésről lépésre alakítom az élethelyzetem, a környezetem, és minden új helyzet új lehetőségeket hordoz.

A coaching beszélgetések fontos lépése, amikor rögzítjük a folyamat célját, azaz az ügyfél elmondja, hogy miben kéri a coach támogatását. Mi az a cél, ahová el szeretne jutni, mi az a nehézség, amit szeretne feloldani, mi az az élethelyzet, amit szeretne jobban megérteni és tudatosabban alakítani. Ezt azonban nem mindig tudjuk azonnal, pontosan megfogalmazni. Sok esetben csak az az élmény, hogy „valami nem jó”, „nem találom a helyem”, „szétesik körülöttem minden”. 

Számomra is ismerős érzés ez, én is voltam ilyen élethelyzetben. Nehéz, kilátástalan, ijesztő, egyszerűen nem találtam fogást a saját életemen. Ebben az állapotomban kerültem Gabihoz, a coachomhoz.Az első találkozásunkkor leültetett, kaptam egy köteg post-itet, egy tollat, és a kérdést: mi van most? Nem értettem. Mi az, hogy mi van most? Mikor? Hol? A munkahelyemen? Az életemben? De nem kaptam több instrukciót, csak ennyit: mi van most? 1 post-it = 1 szó vagy gondolat. Belül iszonyat dühös lettem, de mivel elég erős megfelelési kényszer működött még bennem, elkezdtem írni: hétfő, 14 óra, délután, szeptember. 

Aztán ott maradtam még 40 percig ezzel a kérdéssel. Amikor már minden felszínes, üres szó elfogyott, a szoba minden tárgyát papírra vetettem, már csak magamat tudtam figyelni és vizsgálni. És kiszakadt belőlem minden érzés, keserűség, fájdalom, düh, ami bennem tombolt. Aztán amikor ezt kiadtam magamból, előkerültek a jó élmények is. 50-60 teleírt post-it hevert előttem.

A cetliket csoportosítanom kellett, bármilyen általam gondolt rendszer szerint, majd megnéztük a pozitív és negatív gondolatok arányát is. Volt sok sírás meg nevetés, és végre az az érzés, hogy nem sodródom, nem zuhanok, megállítottam a széteső világomat. Rálátok, átrendezhetem, átalakíthatom. 

Igen, van olyan, hogy semmi sem jó. Az a fontos, hogy ne ragadjunk bele. Tudod, ahol a figyelem, ott az energia. Csatornázd az energiát a kiút keresésébe. Fókuszálj, kapcsolódj önmagaddal!

A fókusz kapcsán legutóbb annak kitágításáról írtam nektek. Hasonlóan izgalmas és tanulságos a fókuszváltás, egy élethelyzet megvizsgálása több szempontból. 

Pár éve elvégeztem egy fotós tanfolyamot (szuper képzés!), ahol a kompozíció gyakorlat egyik feladata számomra sokkal többet adott a fotós tapasztalatoknál. Szentendrén egy kétszárnyú, kopott, öreg kapuról kellett tucatnyi képet készítenünk úgy, hogy nem lehetett közöttük két egyformán megkomponált kép. Egy ideig álltunk ott, a nyilvánvaló képeket ellőttük, aztán nem igazán tudva, mire is számítsunk, elkezdtük közelről, szinte centiről centire haladva vizslatni a kaput, „téma” után kutatva. Gyönyörű képek születtek. Mi történt? Csupán annyi, hogy számtalan nézőpontból, változó fényviszonyok, gépbeállítások mellett más és más arcát mutatta a kopott öreg kapu. Valami ilyesmire hív meg a coaching is – váltogasd a fókuszod, nézz rá az élethelyzetedre reggel, este, ebéd után, kirándulás közben és figyeld, mit mutat.

Van kedved játszani? Ha legközelebb kirándulsz, keress egy padot, útjelző táblát, fát, egy virágos mezőt vagy bármi mást, ami felkelti az érdeklődésed. Figyeld meg közelebbről, távolabbról, fentről lenézve rá, vagy alulról felfelé, jobbról-balról. Csukd be az egyik szemed. Most a másikat. Rajtad van a napszemüveg? Akkor vedd le. Most milyen? Járd körbe, ha lehet. Keress a felületén valami kis részletet, ami akkora, mint a körmöd. Mi az, mire hasonlít? Van több is belőle? Most távolodj el tőle kicsit. Miben más most a megfigyelésed tárgya, mint a játék elején?

Sokszor találkoztam ezzel a kifejezéssel, de bevallom, hosszú ideig csak „elmentünk egymás mellett” – ez a gondolat és én. Másfél-két éve talán, hogy igazán meghallottam az üzenetét és megtapasztaltam az erejét. Ahol a figyelem, ott az energia. Valóban a fontos dolgokra figyelek oda, azokra, amelyeknek energiát akarok adni? Odafigyelek egyáltalán valamire, vagy mindig a következő dolgon jár az eszem? 

A figyelem, a fókusz a coaching folyamatban is nagyon fontos eszköz és energia. Előfordul, hogy az ügyfél egy konkrét célkitűzéssel, élethelyzettel, feloldásra váró dilemmával érkezik. Régóta foglalkoztatja az ügy, rágódik rajta, de úgy érzi, elakadt. Ennek különböző okai lehetnek, de ha maradunk most a figyelem témájánál, akkor az ilyen esetekben hasznos lehet a fókuszváltás, vagy a fókusz kitágítása. Ránézni más perspektívából, más szempontok szerint, más távolságból.

Gondolj bele. Mintha lenne egy zseblámpád, amit sokáig úgy használtál, hogy csak egy pontra irányítottad a fényét. Aztán rájössz, hogy növelheted a fény körét, nagyobb területet is meg tudsz világítani vele. És észreveszed, hogy kissé távolabb, a kerítésen ott egy kapu, a szakadékon pedig egy kilométerrel odébb átível egy híd. A te zseblámpád fényköre mekkora területet tud bevilágítani? Milyen lehetőségek, megoldások vannak a közeledben, amiket eddig nem vettél észre?